Reggeltől estig kiléptem a látómezőből
észre sem vettem, hogy csupán életben vagyok ,
éppen hogy túlélek
egy hemzsegőt világban…
Egy hangot se hallani az ajkaimról
túl sok időt töltöttem el így, kifordítva
A bőröm hideg az emberi érintéshez
Ez a vérző szív már nem ver sokat…
csendességi fogadalmat mormoltam és most
már azt se hallom amit fennhangon gondolok
A fény eloltott, éjjelre kapcsolok
és egy üres mosollyal felveszem sötétségét.
Visszakúszok az életbe
az idegrendszerem egy kudarc
A belsőmet hordom kívül.
Nézz most rá,
Ő egy fakító valahogy
De közelebb jön
Elkezdett fuldokolni
Nagyon régen beszélt már
de elveheti a szavakat a számról
És ezekkel a szavakkal tisztán
átlátok a felhőkön, amik beborítottak
Csak adj időt, aztán mondd ki a nevem
Most újra hallhatjuk egymást
Kitartok
Addig a napig
amikor minden felhő
eltűnik
Veled vagyok
ki tudom mondani a neved
Most újra
hallhatjuk egymást
